Természet Anyóka kissé fáradtan ült le az öreg cseresznyefa egyik ágára. Reggeli munkáját befejezte és elégedetten tekintett végig a körülötte lévő tájon. Lágy, arcokat cirógató szellőcske szállt és itt-ott belefújt az élénk zöld fűbe. Az aranysárga napsugarak egy-kettő felszárították a fűszálakon és a leveleken megpihenő, csillogó harmatcseppeket, majd a cseresznyefa felé fordultak, hogy folytassák a cseresznyék érlelését.
Anyóka becsukta a szemét és úgy hallgatta a madárcsicsergést. Egyszer csak a madárhangon kívül másra is figyelmes lett. Csilingelő hangú gyerekcsapat közeledett a cseresznyefa felé. Természet Anyóka a lomb felső részének rejtekéből figyelte őket. Derűs, pirospozsgás pofijuk és vidám énekük az ő arcára is mosolyt csalt. Csendben figyelte ahogy a nagyobbak felmásznak a cseresznyefa alsó, nagyobb ágaira, tele szedik a zsebeiket cseresznyével, majd kedvesen megosztják a kisebbekkel a fa tövénél ülve. Órákon keresztül figyelte az apróságokat és gyönyörködött bennük, egészen addig, amíg nagymamájuk hívására be nem szaladtak az udvar másik végében lévő házba ebédelni. Nagyon megtetszettek neki a derék kis teremtések, olyannyira megihlették, hogy rajzolni kezdett. Mosolygós arcú kislányt vetett papírra. Haját két copfba fonta és barnára színezte, mint a gesztenye. Két nagy, csillogó gesztenyebarna szemecskét is rajzolt neki. Csinos blúzocskába és szoknyába öltöztette. A szoknyácskát pirosra festette, mint a mellette lévő ágon lógó cseresznyék és a két kis hajfonat végére ugyanilyen piros masnicskákat kötött. Olyan takarosra sikeredett, hogy Természet Anyóka sajnálta otthagyni élettelenül a papíron. Huncut mosollyal az arcán egy apró zsákocskát húzott elő a zsebéből, kivett belőle egy marék varázsport és a rajzára hintette. Erre a kislány hipp-hopp, leugrott a papírról és Természet Anyóka mellé csüccsent a faágra.
-Julcsi lesz a neved! – mondta Anyóka.
Julcsi vidáman mosolygott és lóbálta a lábát, de nem szólt egy szót sem.
-Ó igen, valamit elfelejtettem. Még szükség lesz egy kis varázsporra. Hangot kell neked varázsolnunk. – kuncogta az anyócska, majd hintett még egy pár szemet a porból.
-Anyóka, szeretnék barátokat szerezni, játszani, mondókázni és énekelni. – mondta Julcsi csilingelő hangjával.
Ekkor Természet Anyókának csodás ötlete támadt. Elküldte Julcsit a Ciróka Maróka csapatához, hogy csatlakozzon hozzájuk. Így Julcsi kedvére énekelhet és mondókázhat a gyerekekkel és sok-sok új barátot szerezhet. Így jött el hozzátok Julcsi ma is, hogy együtt Ciróka Marókázzatok.
Pető Orsolya
