A tanévkezdés mindenki számára egy különösen izgalmas időszak, főleg a kiscsoportosok számára, akik most kerülnek először az óvodai csoportba. Az óvodába minden évben új kis gyerekek érkeznek, akik izgatottan, kiváncsian, az első napokban pedig félelemmel lépik át az óvoda ajtaját. Az első hetek arról szólnak, hogy a legkisebbek megszokják az ovis napirendet, szabályokat és azt, hogy a szülők nélkül is biztonságban , mosolyogva tölthetik a mindennapokat. Új szociális kapcsolatokat alakíthanak ki, megtanulják, hogyan játszanak együtt másokkal, hogyan osszák meg a játékokat, hogyan kérjenek segítséget az óvónőtől.
Az óvónő szerepe
Az óvónőnek nagyon fontos szerepe van hogy megkönnyítse az első napok kihívásait. Megteremti a biztonságos, szeretetteljes légkört, minden gyerekre külön-külön odafigyel, hiszen minden kicsi óvodás saját tempóban szokja meg az új környezetet. Az első napokban is az óvónők segítségére lehetnek a mondókák, dalok, játékos ismerkedők, amelyek kíválóan oldják a feszültséget.
Ezekből a mondókákból állítottunk össze egy válogatást, melyekhez leírást is csatolunk így könnyebben fel tudja minden óvónő használni. A mondókákat ezúttal is a Bihari gyermekmondókák gyűjteményből választottuk. Természetesen közép-, nagy vagy vegyes csoportokban is kíválóan alkalmazhatóak a játékok.
Ismerkedő mondókák
Kipp-kopp, kopogok,
Találd ki hogy ki vagyok?
Kipp-kopp, kopogok,
Kitalálod, benyitok.
(Erdőgyarak)
Válasszunk ki egy gyereket, aki az asztalon kopogtat, közben a fenti mondókát mondogatja. A többiek el kell mondják a kiválasztott gyerek nevét. Így tanulhatjuk az új gyerekek neveit. Nagyobb gyerekek esetében, ha már ismerik egymást, változtathatunk a játékon. Válasszunk ki egy gyereket, akinek bekötjük a szemét. Egy másik gyerekre rámutatunk, aki kopogtat és elmondja a mondókát. A bekötött szemű gyerek feladata az lesz , hogy kitalálja ki kopogtatott.
Kikics, kukucs, elbújok,
Egy kis sípot megfújok,
Habár meg is halljátok,
Zsuzsit nem találjátok.
(Kukucs!)
(Belényes)
Bújtassuk el e gyerekeket egy-egy kisebb kendő vagy egy nagy anyag, színes ejtőernyő alá. A mondóka végén hirtelen vegyük le a kendőt . Zsuzsi helyett mondhatjuk a csoportba járó gyerekek neveit. Ha sikerül több kendőt kiosztani , az is lehet a feladat, hogy az a gyerek veszi le magáról akinek a nevét mondtuk. Utánna mondhatják a sorban a gyerekek is mondókát a csoporttársak nevével.
Sétáltatók
Ha vannak csörgők vagy ritmushangszerek adjuk oda a gyerekeknek és menetelés közben rázhatják azokat. Az óvónő is vegyen kézbe egy nagyobb csörgőt, dobot ezzel is mintát mutatva a gyerekeknek .
Egy, kettő, három, négy
Kicsi cipő, hová mégy?
Kipp-kopp, kopogok,
Óvodába indulok.
(Nagyvárad)
Állítsuk a gyerekeket fel és induljunk menetelve. Kérjük meg őket kövessék az óvónőt. Az első hetekben meneteljünk a terembe össze-vissza, majd alakíthatunk kört is.
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére.
De aki lép egyszerre.
Az kap rétest estére.
Nem megyünk mi sokáig,
Csak tizenkét óráig,
Nem megyünk mi messzire,
Csak a világ végire.
(Margitta)
Ugyanúgy játszhatjuk mint az első mondókát.
Kipp-kopp, kopogok,
A helyemre indulok.
(Berettyószéplak)
Miközben helyre ültetjük a gyerekeket ezt a mondókát mondhatjuk.
Megjegyzés:
Ezt a „Kipp-kopp kopogok” kezdetű mondókát nagyon sok változatba mondhatjuk. Pl. a mosdóba indulok, az ágyamba indulok, csendben ülni most fogok. Használjátok kedvetekre!
Tánci, tánci, galambáci,
Itthol van a Gyuri bácsi.
Ha nincs itthol Gyuri bácsi,
Táncoljunk hát, galambáci.
(Érmihályfalva)
Menetelünk a terembe, vagy körbe. A mondóka végén felemelt kézzel körbe forognak a gyerekek. Az óvónő kiválaszthat néhány gyereket, akiket felemelve forgat meg. Figyeljünk arra, hogy minden alkalommal más gyereket forgassunk. Ha minden nap eljátszuk ezt, mindenki sorra kerülhet, aki szeretne.
Csiklandozók
Mászik a béka nagy lábával,
Mind megeszi nagy szájával.
(Rév)
Külön-külön játszuk a gyerekekkel reggel vagy később a szabad játék során. Vigyázat: ha elkezditek nagy sor alakulhat ki a „békára” várva!
Ujjainkkal lassan haladjunk a gyerek lábától felfelé, a mondóka végén felgyorsulva csiklandozzuk meg a nyakukat.
Néni, bácsi,
Nem látták a kismalacot?
Erre szaladt,
Erre, erre…
(Csikk, makk, makk)
(Berettyószéplak)
Kérdően kitárjuk a kezeinket. “Erre szaladt” résznél csiklandozzuk meg a gyerekeket. Egyenként játszhatjuk a gyerekekkel.
Tenyeresdik
Bizseri, bizseri,
Csapj bele.
(Nagyszalonta)
Ujjunkkal kört rajzolunk a gyerek tenyerébe, a végén belecsapunk.
Begerega, gombocska,
Kerekecske dombocska,
Itt csücsül a nyulacska.
Jön a vadász meglátja,
Beszalad a,
Beszalad a,
Nyakába,
Nyakába.
(Ottomány)
Ujjainkkal köröket rajzolunk a gyerek tenyerébe. “Itt csücsül” résznél egy ujjunkkal egy pontot rajzolunk, “Beszalad a “ : két ujjunkat mozgatjuk a tenyérkébe, “nyakába” : megcsiklandozzuk a nyakát.
Megkérhetjük a gyerekeket, hogy játsszák velünk vagy egymással a tenyeresdi játékokat.
Ujjasdi
Ez az ujjam körtefa,
Ez az ujjam lerázza,
Ez az ujjam fölszedi,
Ez az ujjam hazaviszi,
Pici Gyurka mind megeszi
(Hamm!)
(Szentjobb)
Sorba kinyújtogatjuk a gyerek ujjait vagy ha közösen játszuk a csoporttal ők nyitogtatják az ujjakat. Gyurka nevet kihelyettesíthetjük más nevekkel is.
Gyógyító, vigasztaló
Bíj-báj,
Macskamáj,
Ha meggyógyul,
Majd nem fáj.
(Nagyszalonta)
Ha valami fáj a gyereknek, símogatva a fenti mondókát mondogatva hamar meg tudjuk gyógyítani.
A fenti mondókák nagy segítségünkre lehetnek az első napokban, de az év bármely napján is játszhatjuk. Sőt arra biztatunk minden óvónőt, egy nap se teljen el mondókázás nélkül. Ezeket a játékokat ugyanúgy élvezi a kicsi 2-3 éves, mint az iskolába készülő 6 éves. Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni és az is lehet, hogy később a gyerekek egymás közt is eljátsszák ezeket.
Felhasznált irodalom:
Faragó József, Fábián Imre: Bihari gyermekmondókák (Bukarest, 1982)